Piacfüggőség

Mostanában azt veszem észre, hogy teljesen megváltoztak a vásárlási szokásaim. Amíg minden rendben volt nálam egészségügyileg, sokkal tudatlanabbul, céltalanul vásárolgattam. Számtalan olyan ételt vettem meg, aminek a csomagolásának ha néha megnéztem volna a hátulját, valószínűleg el sem hiszem, hogy mennyi olyan dolog van benne, ami szörnyen egészségtelen a szervezetem számára. Szimplán nem érdekelt, megkívántam, megvettem. Nyilván azért ez nem azt jelenti, hogy féktelenül tömtem magamat egészségtelen dolgokkal, mindig volt egy határ. Ezt leginkább úgy kell elképzelni, hogy nem ettünk sok egészségtelen dolgot, igyekeztünk mindig a tudatosság jegyében főzőcskézni, de nem egy vásárlás alkalmával becsúszott egy-egy csoki, keksz vagy chips a kosárba, amire egyáltalán nem is volt szükségünk.

Mióta cukorbetegséget diagnosztizáltak nálam, sokkal több időt szentelek a bevásárlásokra. Nem azért, mert úgy érezném, hogy nincs miből választanom, egyszerűen sokkal jobban érdekel mindennek a szénhidráttartalma, az hogy miből készül, tartalmaz-e hozzáadott cukrot, de a legfőbb kérdés mindig az: megehetem-e?

A hipermarketekben sokszor meggyűlik a bajom, sokat vacilálok, válogatok, nézelődök, leveszek, visszateszek dolgokat. Néha komoly agyalást igényel, hogy erre most vajon tényleg szükségem van-e vagy szimplán csak a szemem kívánja. Régebben ilyenkor simán már repült is a kosárba a többi közé, most inkább kétszer meggondolom, hogy az adott dolgot milyen egészséges finomsággal tudnám inkább helyettesíteni.

Pontosan ezért imádok piacon vásárolni. Egyszerűen ez az a hely, ahol nem kell tartanom attól, hogy szembejön velem egy gluténmentes keksz, ami igaz, hogy bűnbeejtően szépen néz ki, kevés cukrot tartalmaz, vagy szinte egyáltalán semmit, de amellett körülbelül azzal egyenlő, mintha elrágnék egy darab műanyagot. Mivel a munkahelyemhez már-már zavarbajtően közel van a Lehel piac, amikor elkap a gépszíj, munka után már megyek is egy jó kis beszerzőútra. Így történt ez ma is. Nagyon jó érzéssel tölt el, hogy nem kell minden egyes percben forgolódnom, ha édességet látok, úgy mint a hipermarketekben, mert ha bele is futok valami ilyesmibe, a másik oldalon ízletes gyümölcsökkel és friss zöldségekkel legeltetem inkább a szemem.

Általában azt szoktam mondani, kicsit olyan vagyok, mint egy mami, akinek megvannak a fix helyei. Megvan a kedvenc zöldségesem a bejáratnál, aki mindig annyira ízlésesen pakolja ki a portékáját, hogy legszívesebben felvásárolnám az egészet. Óriási kaliforniai paprikát vettem nála és almát. Ja, és annyira vagány, hogy miközben engedélyével fotóztam a portékáját, azt mondta ő is szívesen szerepel a képen.

Igyekeztem is tovább, hogy még elcsípjem a kedvenc "sajtos helyemet", ahol amellett, hogy különleges sajtokat, olivabogyót, lekvárokat és egyéb ínyencségeket lehet kapni, a legeslegkedvencebb finomságot, a görög juhtúrót is ott lehet venni. Ez egy lágy, kenhető tejtermék (szerintem szimpla egyszerűségében görög joghurt, juhtúróval vegyítve), próbáljátok ki, teljesen rá fogtok kattanni. Az a baj, annyira függőséget okoz, hogyha egyszer kipróbálod, legszívesebben minden mellé azt ennéd. Vettem még mellé fetasajtot, amiből majd vasárnapra tervezek valami finomságot csinálni Nektek, csak még gyűjtöm az ötleteket :)

Szerzeményeimmel tovább battyogtam ahhoz a felvágott árushoz, akinél akkora választék van, hogy mindig lehidalok a látványtól. Annyi különlegesség sorakozik fel egymás hegyén hátán, hogy teljesen tanácstalan vagyok, hogy ezúttal mit kóstoljunk meg. Végre nem vákuumcsomagolt, E-számokkal teli, mesterséges felvágott, ami akár trabant motorháztetőből is készülhetne, akkor sem tűnne fel a sok mesterséges ízfokozó miatt. Ellenben ezekben az ízekben sosem csalódom, egyszerűen imádom mindet, rögtön ki is választottam egy kis disznósajtot, szalámit és egy kis libatepertőt krémet.

Egyre nehezebb a szatyrom, de még elugrok a savanyúságos nénihez, aki mindig olyan cukin mosolyog, hogy öröm tőle vásárolni és nála mindig van olyan tök jó savanyú káposztával töltött apró paprika, meg koviubi. Ha már ott voltam, vettem még egy kis savanyú káposztát is ezek mellé, amiről tudni illik, hogy magas A-, B1-, C, E- vitamintartalommal rendelkezik. Továbbá kiváló kálium, foszfor, magnézium, Omega-3 zsírsav forrás, szóval csak javasolni tudom a fogyasztását.

Már csak egy hely maradt hátra, majdnem végeztem.

Napok óta agyalok, hogy Húsvétkor vettem parasztsonkát, de egyszerűen azóta sem látok olyan helyet, ahol találnék olyat, ami tetszik. Tettem még egy kört, hátha... majd rábukkantam egy nagyon szimpatikus pultra, ahol rögtön tudtam, hogy megtalálom, amit keresek. A hölgy szerint a pult "kicsit kupis" de nekem így, ahogy van tetszik, és legszívesebben itt is mindent megkóstolnék, ami ki van téve.

Most már minden megvan, irány haza ENNI. Arra gondoltam, vacsira csinálok egy mutatós tálat. Jó érzés ilyenkor büntetlenül csipegetni, közben jókat beszélgetni egy hosszú és fárasztó hét után.

Most már jöhet a pihenés... :)