top of page
  • Facebook Social Icon
  • Instagram Social Icon

Újjászületés

  • Szerző képe: MyDiabLife
    MyDiabLife
  • 2018. febr. 17.
  • 3 perc olvasás

Azt szokták mondani, ha az ember élete valamilyen vízválasztó eseményhez ér, érezheti úgy, hogy ez az esemény olyan hatással van rá, mintha újjászületne és egy teljesen más testben folytatná az életét. Nos, hazudnék ha azt mondanám, hogy nem éreztem hasonlóan december 28-án, amikor egy spontán vérvétel következtében kiderült, hogy 1-es típusú cukorbeteg vagyok.

Mikor kórházba kerültem, az orvosok többször is megkérdezték hogy jól érzem-e magamat, először nem is igazán értettem, hogy miért. A vérvételem után még autóban is ültem, vezettem, anyukámmal úgy döntöttünk hogy megsütünk még egy adag mézeskalácsot és jókat nevetgéltünk a konyhában. De másnap, mikor reggel kézhez kaptam a vérvételi eredményemet, amit egyébként is csak azért csináltattam mert néha le szoktam "csekkolni", hogy a rendszer tökéletesen működik-e, nos hát az nem volt jó érzés. A vércukor értékem mellett - ami 22 mmol/l volt - egy csillagot találtam, majd a referencia értékre pillantottam ( 3,9-6,1 mmol/l). Akkor már eléggé árulkodó jelnek éreztem, hogy itt nagy esély van rá, hogy valami nagyon nincsen rendben. Általában ez az érték már annyira aggodalomra ad okot, hogy ennek a fele sem tréfa. Akár ájuláshoz, kómához, hosszútávon halálhoz is vezethetett volna.

Én még biztos, ami biztos hazamentem, eldicsekedtem az otthoniaknak az eredményemet, akik sokkos állapotban már elő is kapták az otthoni vércukormérő eszközünket és megpróbálták újra mérni a vércukor szintemet, sikertelenül. Aznap már reggeliztem, így olyan mérhetetlenül magas volt, hogy mire feleszméltem a szituáció általi sokkból már a sürgősségin ültem, ahol újabb adag vért csapoltak le belőlem. Nem is kellett sokat várni és már meg is tudtuk, hogy 36 mmol/l az étkezés utáni vércukor szintem. Én továbbra is azt éreztem, hogy simán le tudnék tolni egy edzést szemrezzenés nélkül, úgy éreztem ez biztos valami rossz félreértés, mint amikor összecserélnek két újszülöttet a kórházban. Ezek biztosan nem az én eredményeim, egyébként is fél éve voltam vért adni, ahol szűrővizsgálatokat is elvégeztek és minden tökéletesen rendben volt.

Sok mindent eltervezünk a jövőnkre tekintve, de az ilyen nem tervezett dolgokra úgy érzem senki nincs felkészítve. Az iskolában senki nem tanítja meg, hogy egy ilyen diagnózis következtében mire is számíthatunk. Nos, hamarosan kiderült, hogy az én papírjaimat nem keverték össze senkiével, így amire számíthattam, az 6 nap kórházban tartózkodás, inzulin, szigorú diéta.


Nem igazán tudtam elhinni, hogy ez egyáltalán tényleg velem történik meg- Pörgettem az eseményeket, mikor, mitől, hogyan alakulhatott ki ez az egész, de nem találtam a memóriámban semmit. Kivéve annyit, hogy az elmúlt időszakban drasztikus tempóban lefogytam 6 kilót és amellett annyi vizet megittam egy nap, hogy otthon már búvárszivattyúnak becéztek. De ki gondolta volna, hogy rendszeres sport és mondhatni egészséges életmód mellett befigyel egy diabétesz, amiről az ember nem is gondolná, hogy milyen nagy esély van rá, hogy ilyen fiatalon is kialakulhat. Márpedig kialakulhat, akár születésünktől fogva is, és szörnyen igazságtalannak érezzük, amikor szembesülünk vele, hogy mennyi lemondással és macerával jár ez az egész a kezdeti fázisban.

Meg kell tanulnunk az inzulint beadni, szénhidrátokat számolni, naponta 6-7 alkalommal vércukor szintet mérni és minden étkezési időt szigorúan betartani. Nincs nassolás, nincs spontán étkezés, minden apró kilengés az életmódban, óriási ugrásokhoz vezethet az eredmények tekintetében.

Az elején mindenki próbál megnyugtatni, motiválni, de egy dolgot tudnod kell, minden a te saját fejedben dől el, mondhat akárki akármit. Természetesen óriási segítség ha az embert támogató család és barátok veszik körül, de Neked kell megszeretni és ezzel együtt elfogadni önmagadat. Kis idő elteltével már megtanultam, hogy ez egy brutálisan jó önismereti tréning, életmód váltás és önfejlesztés.

Mivel a diabétesz útjának viszonylag az elején járok, szeretném, ha kedves olvasó velem tapasztalnád meg a mindennapjaimat és boldog lennék, ha motiválni tudnálak, akkor is ha egy cipőben járunk és akkor is, ha csak szeretnél tudatosabb életet élni. :)

 
 
 

4 Comments


mydiablife
mydiablife
Feb 26, 2018

Kedves Gabriella, köszönöm, hogy írtál, nagyon kedves Tőled! Nagyon sajnálom, hogy a kisfiaddal egy cipőben járunk. Nagyon fontos, hogy olyan életmódot folytasson, amiben nem érez hiányt semmiben, legyen szó akár a nassolásról. Még nagyon fiatal, sok mindent meg fog tudni tanulni és ki fog tapasztalni, kívánom hogy sok sok pozitivitásban és egészségben gazdag élete legyen :) Ha bármiben tudok segíteni, bátran írj!

Like

mydiablife
mydiablife
Feb 26, 2018

Kedves Jusztina, köszönöm szépen! :) Igyekszem kihozni a helyzetből a maximumot! Millió puszi!

Like

Gila Gabriella
Gila Gabriella
Feb 25, 2018

Kedves Anita! Az én fiamnak is decemberben derült ki a cukorbetegség, de ő rosszulléttel került kórházba, pont karácsonykor, 26-án....😕 Még nagyon az elején vagyunk, gyüjtjük a tapasztalatokat, mi hogyan hat a cukorértékekre, de jó olvasni, hogy más fiatalok is milyen okosan, éretten állnak ez elé a nem könnyű "feladat" elé! 😊

Like

Frémer Jusztina Saághyné
Frémer Jusztina Saághyné
Feb 17, 2018

Drága Anita! Bámulom a lelkierőt és az elszántságot, ami a történetből árad. Minden rendben lesz; gyógyulás: mérnöki pontossággal. 😍

Like

© 2023 by My Weight Lost Journey. Proudly Created with Wix.com

bottom of page